POOL - NO WATER

Nu sunt spectacole active pentru acest eveniment!

Detalii eveniment

Vezi descrierea în: Română | Magyar | English

Teatrul Maghiar de Stat din Cluj prezintă:

 

POOL (no water)

de Mark Ravenhill

Performance.Theatre.Film

POOL (no water) trebuia să fie o piesă de teatru, dar a devenit o piesă într-un mecanism mult mai complex. Unul care e de fapt o convergenţă de mijloace, tehnici şi tehnologii, o suprapunere de abordări, oameni, efecte şi întâmplări. Plecând de la un „text pentru performeri” de Mark Ravenhill, cei implicaţi în producţia şi punerea în imagine a acestui eveniment au făcut nefăcutul: trama narativă devine pretext pentru un savant joc de imagini video (impecabil – vizual vorbind, poetic şi puternic în egală măsură), un sofisticat exerciţiu actoricesc (credibil, autentic, asumat în postúri şi contextualizări surprinzătoare), secondat de o lume sonoră bizară şi minunată (sofisticată şi surprinzătoare, la rândul ei). POOL (no water) nu arată a teatru, dar nu e nici film, nu e nici simplu dialog sau monolog filmat, dar nici clip. E ceva între şi peste toate acestea. Categoriile proxime ţin mai degrabă de underground-ul artelor vizuale (şi) multimediale, de performativul zis şi post-dramatic şi de VJ-iala de festival (păstrând aici, vă rog, toate conotaţiile pozitive). Până la urmă, POOL (no water), este o dramă a adecvării şi inadecvării, o poveste despre dimensiunea intimă a corporalităţii, despre ce poate fi privit şi ce trebuie să rămână privat. Apoi, în forma de acum, mai e şi despre relaţia dintre prezenţă şi absenţă, despre claustrări domestice şi accesul la rizomul globalizat de dincolo de camera web sau linkul de sub mouse. Un spaţiu-spectacol virtual despre idealul prieteniei, frumuseţea imaginii, faimă, empatie şi dinamica fluidelor. Sau mai degrabă despre lipsa lor.

[Horea Avram, istoric de artă]

 

 

Vechea gașcă s-a reunit în sfârșit după mulți ani. La academia de artă erau cu toții de nedespărțit. Între timp doi au murit, iar una dintre ei a dat lovitura – lucrările ei sunt râvnite de marii colecționari ai lumii. Ea îi invită pe ceilalți membrii ai grupului (care nu au depășit nivelul expozițiilor improvizate) la vila ei de lux. Chiar în seara reîntâlnirii, gazda suferă un accident teribil. Timp de câteva săptămâni stă în comă la spital, înconjurată de prietenii care încep treptat să-i fotografieze corpul deformat. Documentarea suferinței le poate aduce în sfârșit succesul mult râvnit. Dar “obiectul artistic” se trezește din inconștiență și reclamă dreptul asupra fotografiilor. Din nou apare perspectiva ratării pentru cei lipsiți până acum de succes, așa că ticluiesc un plan de răzbunare.

Textul e o satiră cinică la adresa lumii artistice și a mediocrității ei (morale). E însă și o piesă despre societatea de azi, în care până și dreptul asupra imaginii propriului corp este negociabil. Ravenhill supune supraestetizarea lumii reale și înscenarea vieții private unui tir acid, căci însuși corpul uman, ca depozit identitar fundamental, a devenit un produs supus regulilor pieței.

  

Durata: 129’

Un proiect de: Radu Nica, Andu Dumitrescu, Vlaicu Golcea

și

Buzási András, Kali Andrea, Marosán Csaba, Ötvös Kinga, Varga Csilla

 

Asistent de proiect: Kántor Melinda

Traducerea în limba română de: Dragoș Alexandru Mușoiu

Drepturile de autor au fost furnizate de către Judy Daish Associates Ltd. (UK) și Hofra Kft. (www.hofra.hu)

 

Nerecomandat minorilor sub 16 ani!

 

A Kolozsvári Állami Magyar Színház bemutatja:

Mark Ravenhill

POOL (no water)

Performance.Theatre.Film

A POOL (no water) eredetileg színházi előadásnak készült, de végül egy sokkal bonyolultabb gépezet részévé vált. E gépezetet valójában eszközök, technikák és technológiák összefüggései, megközelítések, személyek, történések és hatások egybeesései alkotják. Mark Ravenhill „performerek számára írt szöveg”-e alapján az esemény alkotói létrehozták a nemlétezőt: a narratíva itt tulajdonképpen ürügy a videofelvételek átgondolt játékához (látványként tökéletes, egyszerre költői és hatásos megvalósítás) és egy bonyolult (hiteles, és hihető, meglepő testhelyzetekkel és szituációkkal teli) színészi alakításhoz, melyhez egy pompásan bizarr (ugyancsak bonyolult és meglepő) hangzásvilág társul. A POOL (no water) láthatólag nem színház, de nem is film, nem megfilmesített párbeszéd vagy monológ, de nem is videoklip. Valahol ezek között és ezek fölött helyezkedik el. A leginkább megközelíthető kategóriák a vizuális (és) multimediális művészetek underground-ja, a poszt-drámainak is mondott előadóművészet, és a fesztiválok video-zsongása (megőrizve annak minden pozitív mellékzöngéjét). Végső soron a POOL (no water) az alkalmasság és az alkalmatlanság drámája, egy mese a testiség intim dimenziójáról, arról, hogy mi a megnézhető, és mi maradjon a láthatón kívül. Jelenlegi formájában arról is szól, hogyan viszonyul egymáshoz jelenlét és hiány, szól az otthoni bezártságról és a hozzáférésről ahhoz a globalizált gyökérzethez, amely a webkamera és az egérrel érintett link mögött rejlik. Előadás egy virtuális térben, a barátság eszményéről, a kép szépségeiről, a hírnévről, az együttérzésről és a folyadékok dinamikájáról. Vagy inkább ezek hiányáról.

 

[Horea Avram, művészettörténész]

Sok év után végre újra együtt a régi csapat. A művészeti egyetemen elválaszthatatlanok voltak. Azóta ketten meghaltak, egyikük pedig berobbant a szakmába – munkáira a világ legnagyobb műkereskedői áhítoznak. Ő az, aki meghívja a csoport többi tagját (akiknek nem sikerült túllépni az improvizált kiállítások szintjét) a luxusvillájába. Azonban a rég várt találkozás estéjén a házigazdát szörnyű baleset éri. Pár hétig kómában ül a kórházban barátai körében, akik egy idő után roncsolódott testét kezdik el fotózni. A szenvedés megörökítése végre elhozhatja számukra a várva várt sikert. A “művészet tárgya” azonban magához tér és jogot formál az elkészült fotókra. A kudarc lehetősége újra felsejlik a sikertelen barátok előtt, ezért a bosszú tervét forralják.

A dráma a művészvilág cinikus szatírája, és annak (morális) középszerűségét állítja középpontba, ugyanakkor a mai társadalom tükörképe, ahol még a saját tested képe is alku tárgyát képezheti. Ravenhill a való világ túlszépítettségét és a magánélet megjátszottságát maró sortűz elé állítja, hiszen maga az emberi test is, ami az identitás alapköve, a piac törvényeinek alárendelt termékké vált.

Időtartam: 129’

Radu Nica, Andu Dumitrescu, Vlaicu Golcea

és

Buzási András, Kali Andrea, Marosán Csaba, Ötvös Kinga, Varga Csilla projektje

Projektasszisztens: Kántor Melinda

Magyar nyelvre fordította: Sényi Fanni

A szerző engedélyét a Judy Daish Associates Ltd. (UK) és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.

16 éven felülieknek ajánlott!

 

The Hungarian Theatre of Cluj presents: 

Mark Ravenhill

POOL (no water)

Performance.Theatre.Film

 

POOL (no water) was supposed to be a play, but it ended up playing a part in a much more complex mechanism. A mechanism that actually translates into a convergence of means, techniques and technologies, an overlapping of approaches, people, effects and occurrences. Starting from “a text for performers” by Mark Ravenhill, the ones involved in the production and image construction of this event have achieved the unachievable: the narrative plot turns into a pretext for smart game of video images (that, visually speaking, is, to the same extent, impeccable, poetic and strong), for sophisticated acting (that is believable, authentic and assumed within surprising attitudes and contextualizings) supported by a wonderful and bizarre soundscape (in its turn, sophisticated and surprising). POOL (no water) looks neither like theatre, nor like film, it is neither taped dialogue or monologue, nor some sort of a video. It is something between and above all these. It is rather positioned in the proximity of underground visual (and) multimedia arts, of the so-called post-dramatic postmodernism and festival VJ-ing (please stick to the positive connotations here). Eventually, POOL (no water) is a drama of adequateness and inadequation, a story about the intimate dimension of corporeality, about what can be watched and what has to remain private. Moreover, in its actual form, it is also about the relationship between presence and absence, about domestic claustrophobia and access to the globalized rhizome situated beyond webcam or clickable links. It is a virtual show/space about the ideals of friendship, the beauty of images, fame, empathy and the dynamics of fluids. Or, rather, about the absence thereof.

[Horea Avram, art historian]

After several years the old gang has finally reunited. Back in the day, at the art academy, they were all inseparable. Since then, two of them have died, and one has made it big – her works are coveted by the world's greatest art collectors. She invites the other members of the group (those who have not gotten past the level of improvised exhibitions) to come to her luxury villa. On the very evening of the reunion, the hostess suffers a terrible accident. She spends a few weeks at the hospital, in a coma, surrounded by her friends who begin to gradually photograph her deformed body. Documenting the act of suffering can finally bring them their much coveted success. However, the "artistic object" awakens from her coma and claims her rights to the photographs. Once more, the prospect of failure presents itself for those who have not yet achieved success, therefore, they plan to get their revenge.

The text is a cynical satire on the art world and its (moral) mediocrity. Nonetheless, it is also a play about contemporary society, in which even the rights to one's own body image are negotiable. Ravenhill puts the super-aestheticized approach to the real world and the intentional staging of that which pertains to one’s privacy into the line of fire, for even the human body itself, as a fundamental identity depository, has become a product subjected to the rules of the market.

Runtime: 129’

A project by Radu Nica, Andu Dumitrescu, Vlaicu Golcea

and

Buzási András, Kali Andrea, Marosán Csaba, Ötvös Kinga, Varga Csilla 

Project assistant: Melinda Kántor

Copyright provided by Judy Daish Associates Ltd. (UK) and Hofra Kft. (www.hofra.hu)

Age restriction: 16+